Ebben a valóságban azt tanultuk meg, hogy a kapcsolat a túléléssel azonos. Még akkor is félünk elmenni, amikor tudjuk, hogy a kapcsolat nem működik.
Elhisszük, hogy egy rossz kapcsolat még mindig jobb, mint ha egyáltalán nincs, és kinyírjuk magunkat, csak hogy stabil kapcsolatban maradhassunk.
A kapcsolatodat stabilitási pontnak használni? Na ez ijesztő! Milyen lenne egy folyamatos, organikus, kreatív kapcsolat részesének lenni, és nem egy olyanénak, ami stabilitási pontot képez, amihez mindig vissza kell térned?
Hányan harcoltok egy régi kapcsolat stabilitási pontjáért, valami új folyamatos teremtése helyett? És mi lenne, ha ez az új az önmagadnak való bemutatkozás lenne? Ismerősen hangzik? Ha egy kapcsolat nem működik, miért ne tegyünk fel kérdéseket?
Ha senkinek nem lenne igaza, és senki nem tévedne, akkor mit választanék?
Hány stabilitási pontot használok arra, hogy ezt a kapcsolatot a nincs választás keretei között tartsam, amit választok?
A modern társadalom, az iskola és jó szándékú szüleid és barátaid olyan szakítási módokra tanítottak, amik valóban rombolóak és gyakran mély fájdalommal járnak.
Egy csomó megfontolásunk van arról, hogy mi történik, ha elmegyünk. Például: „Elvesztem a házamat, a pénzemet, a gyerekeimet, meg ezt, meg azt, stb” Így az egész sokkal rosszabb lesz, mintha legalább egy kicsit is máshogyan közelítenénk meg.
Lehetséges-e, hogy nem ellenségek vagytok, hanem csak nem passzoltok az együttéléshez?
Mi van akkor, ha létezik válás nélküli válás, ahol mindketten elismeritek egymás iránti hálátokat? Mit gondoltok, ez másféle lehetőséget teremtene, más lehetőségbe hívná meg barátaitokat és gyermekeiteket? Egy olyan lehetőségbe, ahol nem kell lemásolniuk egy olyan kapcsolatot, ami mindkét félben elutasítással, elkülönüléssel és ítéletekkel ér véget?
Mi van akkor, ha azzal, amit te választasz, a körülötted lévők is megláthatják, hogy lehetséges újra és újra választani? Hogy ez rendben van. Ezt félelemként értelmezzük félre, vagy a bátorság hiányaként, pedig egészen másról van szó.
Néha a kapcsolatnak már régen vége volt, amit egyik fél sem hajlandó elismerni. Csak mennek tovább, nem igazán boldogok azzal, ahogyan van, és nem tudják, hogyan változtassák meg. Ha egyszer kijelentjük és elismerjük, hogy valami nem működik nekünk, akkor már választhatunk újra.
Itt egy kis házi feladat a választáshoz, hogy maradj vagy menj egy bármilyen kapcsolatban/ból :
Írd le az összes stabilitási pontot, amit a kapcsolatban teremtettél, az összes helyet, ahol elakadva, korlátozva,„érzed” magad, vagy amit arra használtál, hogy stabilnak érezhesd magad.
Most kérdezd meg:
Ezek közül melyiket lennék hajlandó elengedni, és mi más lehetséges még a számomra, ami nem voltam hajlandó lenni, vagy amit nem voltam hajlandó meglátni?
És légy szíves emlékezz: a neked megfelelő kapcsolat az, ami veled kezdődik, a hajlandóságoddal, hogy önmagad légy, függetlenül attól, hogy ez hogy néz ki és mivel jár.
Hamarosan észreveszed majd, hogy már nem félsz, és elkezdesz valami teljesen újat választani és teremteni, olyat, ami működik a számodra/számunkra, hozzájárulás neked/nekünk, és megadja neked/nekünk azt a teret, ami valójában vagyunk! És ebben semmi ijesztő nincs!
Forrás: valaszthatsz.com
