A nemek közti kapcsolat (és a kapcsolatok egyéb megvilágítása)
A nőmozgalom egyik következménye az, hogy megsemmisítette a legtöbb szerepet, amire a férfiak számíthattak életük során, figyelte meg Gary Douglas, az Access Consciousness megalapítója. A férfiakról alkotott meghatározások és elvárásaik annyira homályosak, hogy számukra csak az marad hátra, hogy azon gondolkozzanak, tulajdonképpen miért is vannak a világon, és mit is csináljanak.
Ez az egész társadalmat átfogó változás a nemek közti kapcsolatot megnehezítette. Egy nemrég 1000 felnőttel végzett felmérés Angliában, amit a brit Daily May hozott nyilvánosságra, ezt megerősítette, sőt, mennyiségileg is meghatározta.
A férfiak, a felmérések alapján, nem túlságosan ügyesek abban, hogy a nőknek ruhát vásároljanak, emlékezzenek az évfordulókra és a születésnapokra, a táncolásban, vasalásban, főzésben, bevásárlásban, ajándékvásárlásban és bútorok kiválasztásában.
A nőknek kevesebb mint 10 %-a gondolta, hogy egy férfi ki tudja vasalni az ingét, és kevesebb mint 4% szerint tud táncolni.
Napjaink női szempontja szerint a férfiak értéke teljességgel lepusztult. 60% szerint a férfiak arra jók, hogy megszabadítsanak a pókoktól. 50% úgy értékelte, hogy a férfiak jobbak náluk a grillsütésben (ami a brit időjárást tekintve nem a leghasznosabb adottság), és 73% úgy tartja, hogy értenek a kerékcseréhez.
Míg a nők a férfiakat jónak találták otthoni dolgok megjavításában – Angliában ezt DIY-nek, vagy Do It Yourself-nek nevezik – , a férfiaknak majdnem a fele arról számolt be, hogy e művelet közben megsérül.
Van még remény? Megváltozhat még ez a helyzet? A férfiakat arra kell-e használni, hogy spermiumot adományozzanak, autókerekeket cseréljenek, megöljék a pókokat, és aztán mehetnek a csudába?
Douglas szerint, amint ezt többször is így gondolta, a kivezető út az, hogy teljesen más nézőpontot válasszunk. A Daily Mail aláhúzza, amit a legtöbb nő állít, és egyetért velük, hogy a férfiaknak semmi hasznuk nincs. Igaz ez, vagy ez olyan ítélet, ami mind a nőket, mind a férfiakat korlátozza abban, hogy észre vegyék és befogadják azt, amiben a férfiak valójában hozzájárulhatnak az élethez?
Minden ítélet, akárcsak döntés és következtetés, behatárolja azt, amit észre tudunk venni és be tudunk fogadni, leszűkíti a valóságnak kizárólag ama területére, ami a mi merev nézőpontjainkkal egyezik és ami megerősíti ezeket.
Az a Daily Mail cikk, aminek a címe „Igen, a férfiak semmire sem jók!” ragyogóan kifejezi valóságunkban a nők elterjedt nézőpontját. De ha valakinek ez a nézőpontja, vagy ha a nőknek ez a nézőpontjuk a férfiakról, segít-e ez valójában akár a nőknek, akár a férfiaknak? Segít-e bármiben is, hacsak nem abban, hogy a nemek közti kapcsolatokban viszályt és elégedetlenséget teremt? Vagy az az állítás, miszerint ha egy fa kidől az erdőben, és senki nem is hallja, de a férfi akkor is hibás, hozzájárul-e a nemek közti intimitás, gondoskodás és törődés tönkre tevéséhez?
Ebből a csapdából, amit ítéletek teremtenek, úgy lehet kimászni, hogy kilépünk az ítéletekből. Az ítéletekből kilépni úgy tudunk, ha felismerjük: egyetlen nézőpont sem hibás vagy helyes, jó vagy rossz, pusztán egy érdekes nézőpontról van szó. Ez érvényes mások nézőpontjára, de még hasznosabb, ha a saját nézőpontunkra alkalmazzuk.
Mi volna, ha a nők kérdéseket tennének fel arra a nagyon pici kis sarokra, ahová a férfiakat odafestették, és ahová a férfiak hagyták, hogy odapingálják őket? Mi volna, ha kérdéseket kellene használnunk a nemek közötti kapcsolatok esetében, kivetítések, következtetések és ítéletek helyett?
Ilyen kérdések lehetnek hasznosak: „Mivel segíthetem elő ennek az embernek az életét?” és „Milyen hozzájárulást vagyok hajlandó elfogadni tőle?” Ha igazán őszinte akarsz lenni magaddal, azt is megnézhetnéd: „Milyen hozzájárulásokat utasítok el ettől az embertől?”
Mi van akkor, ha a férfiak messze nem olyan haszontalanok, mint amilyennek a a legtöbb nő tartja őket, hanem majdnem belepusztulnak, hogy nem járulhatnak hozzá a szeretett nők életéhez – ha a nők hajlandóak lennének elfogadni őket?
A férfiak pedig ezt kérdezhetik maguktól: „Mi van akkor, ha minden rendben van velem?” Ez valószínűleg egy pofont jelentene a Daily Mail cikk tömören bemutatott állításaival szemben. Hajlamosak vagyunk arra, hogy leértékeljük magunkat és azokat az ajándékokat és hozzájárulásokat, amik mások számára vagyunk, csak azért, mert visszautasítjuk, vagy nem fogadjuk el őket. Ha a férfiak képesek lennének felismerni, hogy a nők ítéleteik visszatükrözéseként utasítják el az ő ajándékaikat, és nem azért, mert ők, a férfiak nincsenek rendben, micsoda sebek gyógyulhatnának be?
Forrás: Relationship between sexes
Fordította: Kaposi Luca valasztatsz.com