Mi lenne, ha olyan gyorsan tudnál változtatni az életeden, mint ahogyan ruhát cserélsz?
Minden, ami elérhető számunkra eddig túl volt azon, mint amit valaha is választottunk. Mindez idáig gyakran csak akkor engedtük meg magunknak, hogy ezt válasszuk, ha vészhelyzetben voltunk.
Végtelen választásunk van. Mégis folyamatosan úgy csinálunk, mintha nem lenne. Nem választottuk azt, hogy élünk. Az önfenntartást választottuk. Ez nem élés, élet. Nem látjuk magunkat a teljességünkben. Csak azt a kicsi részt látjuk, amit fenntartunk. Illúziót mutatunk be, mintha védenénk az önfenntartót. A valóság az, hogy ezt azért tesszük, mert nem vagyunk befogadva. Fenn kell tartanunk magunkat mások őrültségével és a valóságról való illúziójukkal szemben. Az őrültségük és a hülyeségük egy kissé még mindig fenyegetést jelent az önmagadról való éberségedre.
Az emberek szeretik azt, aki nem te vagy. Amikor önmagad vagy, megijednek és kiszállnak. Ki leszel, ha megváltozol? Kit érdekel? Egy végtelen lény minden ítélkezés nélkül. Mi lenne, ha önmagad lennél – bocsánatkérés nélkül?
Ki az, akiről eldöntötted, hogy elveszíted, ha teljesen megváltozol? Önmagadat? Vagy ezt az elképzelést önmagadról? Fantázia az, amiről eldöntötted, hogy az túl van a képzeleteden. A képzeleted a valóságod korlátja. Ha nem tudsz valamit definiálni, kontrollálni sem tudod azt.
Mi lenne, ha tényleg bármit megváltoztathatnál? Különböző képességeid vannak arra, hogy bármit megváltoztass. Azonban most inkább magad ellen használod őket, semhogy magadért tennéd. Arra használjuk őket, hogy képzeletvilágot teremtsünk velük. Hajlandóak vagyunk arra, hogy olyan dolgokká változzunk át, amik nem működnek, minthogy olyanokká változnánk, ami működik. Azt hisszük, hogy a korlátozásaink vagyunk. Nem hisszük el, hogy végtelen lények vagyunk. A legtöbben azt hisszük, hogy a korlátozásaink folyton valódiak. Azt gondoljuk, hogy ez a valóságunk doboza. Amikor a korlátaidra koncentrálsz, akkor megsemmisíted a képességedet, hogy mindent tudj. Mi lenne, ha lenne más választás is? Mi van akkor, ha egy másik valóság is elérhető?
Mi lenne, ha lenne képességed arra, hogy bármit, ami most van, valami mássá tudj változtatni? De inkább azt választjuk, amiről eldöntöttük, hogy nem lehet valódi. Ehelyett légy annyira valódi, hogy a jelenléted mindenkit megváltoztat, aki csak kapcsolatba kerül veled, beszél veled, vagy hozzád ér.
Mi lenne, ha autó, repülő, vonat vagy busz nélkül is helyet tudnál változtatni? Mi lenne, ha keresztül tudnád vándorolni az űrt? Ha volt már valaha olyan élményed, hogy autót vezettél valahova, és a kelleténél hamarabb értél oda, akkor transzmigráltál – nem az időt, hanem a teret hajlítottad. Gyorsabban mozogsz, mint ez a valóság, és ez frusztrál – átkozod a lassú vezetőket, akik csigatempóból működnek. Amikor ez frusztráló, tedd fel a kérdést: “Milyen információ hiányzik még itt?”
Mi lenne, ha lenne képességed, hogy átváltoztass valamit abból, ahogy épp megjelenik, valami mássá? Mi lenne, ha átváltoztatnád a kinézeted valami mássá? És mi lenne, ha csak választással át tudnál változni férfiból nőbe vagy fordítva? Ez már túl vad és furcsa lenne? Vagy ez olyan változás lenne, amiről mindig is tudtad, hogy lehetségesnek kell lennie?
Mi lenne, ha a hajlandóság által tényleg lehetséges lenne megváltoztatni a szexuális energiát bármelyik pillanatban? Ekkor nem abból a szexuális energiából működsz, hogy a szexualitásod a valóságod alapja, mivel a szexualitás egyfolytában ítéletet kíván meg. Amikor ki nem állhatsz valakit, akkor semmit nem fogadsz be tőle. Mi lenne, ha ezt egy kérdéssel meg tudnád változtatni: “Hogyan tudom ezt megváltoztatni? Mi lehetek, hogy ez megváltozzon?”
Mi lenne, ha tényleg lehetnél az az energia, ami egy másik valóságot generál és teremt, mint aminek lennie kellene? Állítottál már meg valaha egy járművet, sokkal kisebb helyen, mint amilyenen meg kellett volna tudnod, azért, hogy megelőzz egy ütközést? Megvan a képességed, hogy megváltoztasd azt, ami a jövőben történik, így annak nem kell bekövetkeznie. Ha elkerülsz valamit, azáltal ezt teremted. Mit kerülsz el, amit azért teremtesz, hogy bebizonyítsd, el tudod kerülni?
Mekkora részét kell elutasítanod annak, aki vagy, ahhoz, hogy beszilárdítást és problémákat teremts az életedben? Mekkora része ennek az az illúzió, amit a világ többi részének teremtesz, hogy ne lássák az erődet és a potencialitásodat? Ketten kellenek ahhoz, hogy létrehozzanak egy valóságot. Két ember, aki bármit kisarkít, hozza létre a valóságot. Mi lenne, ha soha többé nem állnál a polarizálás hatása alatt?
Mi lenne, ha bármelyik nyelven beszélhetnél? Minden nyelv betű szerinti, és szó szerint energián alapszik. Mi lenne, ha létrehoznád bármelyik kívánt nyelv energiáját, csak azáltal, hogy kéred? A nyelveink közül mennyi elkülönülés? Az összes gondoskodik arról, hogy ne lehessen tiszta kommunikációnk. A nyelvet fegyverként használtuk önmagunk ellen. Inkább elhisszük, hogy az, ami kijön a szánkon keresztül, sokkal valódibb, mint ami a fejünkben van. A nyelv olyan képesség, ami átfordít valamit egy meghatározható konstrukcióba, amit másoknak ajándékozhatsz. Nagyon sok nyelv van, ami nem meghatározható – mint a kérdések nyelve. Ha nem meghatározhatóak, akkor úgy véljük, nem tudjuk használni őket. A teljes éberség nyelve adná meg neked a képességet, hogy mindent könnyedén megkapj, amit csak akarsz.
Választhatod azt, hogy kilépsz a kis részed fenntartásából vagy lehetsz minden, ami vagy. Amikor kijössz az önfenntartásból és az inspirációba lépsz, akkor fogod az erődet és a választás fegyvereként használod, hogy megteremtsd, amit akarsz. Van bármilyen ötleted arról, hogy mit is szeretnél teremteni? Általában nincs, mivel jócskán túlmegy ezen a valóságon, amit teremteni akarsz. Az életed teremtését abból csináld, ami örömet okoz számodra. Mi okoz neked örömet? Mi van, ha semmi, amit eddig választottál, valójában nem volt helytelen? És aztán mit választanál? Mindent, amire csak vágysz? Mi más lehetséges még, amit eddig fontolóra sem vettél?
– Sulci oldaláról –
