Te is az állandóságot akarod fenntartani?
Mennyi energiát fektetsz abba, hogy fenntarts valamit, ahelyett, hogy teremtenéd az életed?
Próbáltál fenntartani például egy kapcsolatot, miközben nyilvánvalóan nem működött? Igyekeztél a kedvében járni a másiknak, lemondani a saját igényeidről, hogy minél inkább fenntartsd a látszatát annak, hogy működik?
Próbáltál önmagadról fenntartani egy képet a külvilág felé, amely nem feltétlenül okozott örömet és könnyedséget?
Próbáltad valaha is meggyőzni magad valamiről, hogy márpedig az úgy helyes, úgy jó, amiről a szíved mélyén érezted, hogy nem igaz számodra?
Mennyire nehéz fenntartani egy állapotot, mennyi plusz nehézséget vonzol be az életedbe a ragaszkodással valamihez?
Ránéztél-e már valaha, hogy mi az a nézőpont, mit tettél annyira jelentőssé, hogy fenntartsd, ami igazából nem vagy, amit nem szeretnél, amit nem tennél és nem teremtenél az életedben?
Ha ránézel erre a nézőpontra, ha felismered, hogy mi az, és egyáltalán kié ez valójában, akkor van lehetőséged változtatni.
Mindaddig, amíg azt választod, hogy fenntarts valamit, nem teremted az életed, kevesebbé teszed magad a végtelen lénynél, hogy igazodhass valamilyen nézőponthoz (akár a tiéd, akár valaki másé).
Hajlandó lennél abbahagyni az értékelés és az elismerés keresését, ami benne tart abban, hogy örökké kevesebbnek érzed magad másoknál?
Ha van olyan nézőpontod, hogy az élet nehéz, mindenért meg kell küzdened, hajlandó lennél megkérdezni, hogy mi más lehetséges, ami több könnyedséget és örömöt hoz az életedbe?
Hajlandó lennél-e minden egyes nappal többet kérni, és többet befogadni Önmagadból?
Hajlandó lennél-e teremteni az életed, ahelyett, hogy az állandóságot igyekszel fenntartani?
Forrás: MI Magazin
