Létezik nézőpontok nélküli élet? Mindig csak rózsaszín az a szemüveg? Mindenkiben, akiben ez az írás felhoz valamit, PocPod, vagy kérdezzen belátása szerint.
Elvégeztél egy Bars tanfolyamot, szépen lassan beindul, elindul benned egy változás. Kérdezel, kérdéseket írsz, gyűjtöd, szinte kérdésekben „lélegzel” használod az alapokat. Mit szeretnék, milyen legyen az életem? Kihez tartozik? Kié ez? tápláló ez nekem? Mit kér a testem, netán – kit kér a testem – ? Könnyű, vagy nehéz ez nekem?
Figyeled az energiákat, de bőven bele „szaladsz” régi mintákba. Teremted és éled a teremtett életed, elengedve egy nézőpontot, de felszínre tör száz másik…. és így tovább. Teljesen természetes. Bizonytalan vagy? Hát igen, a változás nem mindig kellemes! Sebezhető vagy, sebezhetőbb, mint valaha! Igen, nevezhetjük „sötét” oldalnak, amivel harcolsz, küzdesz. Falakat le, hallod gyakran, de ki véd meg? Védelmezed, óvod régi énedet? Kell még ez neked? Elbizonytalanít! Hát igen, az Access nem rózsaszín köd, nem pozitív gondolkodás, nem ígér csak napsütést és szépen kéklő eget!
Van amin neked kell átrágnod magad, minden árny oldalát a lelked mélyének, a tudat alattid tartalékainak felfedezése bizony nem „kényelmes” Igen itt is szoríthat a cipő, de ha észrevetted, már nem tart olyan soká. Nem süppedsz bele, de rugózol rajta, amíg rá nem jössz, hogy nem kell, felesleges!
Bezárva, elzárva, falaid mögé temetve egy „várbörtönben” élted az életet, visszahúzódva mindentől mindenkitől, aki akár csúnyán is nézhetne rád, elkerülve minden bonyodalmat. Mindenkinek megfelelve: család, munkahely, társadalmi elvárások, és még ki tudja kinek az életét élted, de nem magadért!!!!!! Jön a felismerés:,X
– nem éltem ez az élet nem az enyém volt. Fájdalmasan hasít belém, lehettem volna boldogabb? De hiszen az voltam! Vagy még sem? Most minden kavarog, szemben áll a múlt a jövővel. Elengedjem, menjek, hív, megtehetem, vágyhatok arra, ami nekem is jó? Továbbra is a családi, társadalmi elvárások? vagy választhatok? Mit teremtek a tépelődéssel? Néha milyen egyszerű minden! Mikor kezelek és kezelődök, olyan egyszerű, amikor haza indulok, még érzem a könnyedséget, de éjszaka egyedül maradok a lelkemmel, könnyeimmel. Ami csak az enyém, vagy annak éreztem? Nem várhatom el senkitől, hogy éljen, lépjen helyettem. hasít belém! –
KIHEZ TARTOZIK? KIÉ EZ? MEG TUDOM VÁLTOZTATNI? HA IGEN HOGYAN TEGYEM? MILYEN KÉRDÉST TEHETEK FEL ITT ÉS MOST AMI AZONNAL MEGVÁLTOZTAT MINDENT? UNIVERZUM KÉREK EGY MÁS ÉLETET? AMI NEM BÁNT MÁSOKAT? DE MEGADJA A SZABADSÁGOT! NE ÉRTS FÉLRE!
Ha éreztél így, hát kérdezz. Változnak az energiák, a poklok bugyraiból tör fel a kín? Ha kérsz még belőle, akkor válaszd azt, de tudd, hogy mindig dönthetsz másképp! Van választásod, ugye tudod?!
FK
