Ismered az olyan napokat, amikor a dolgok félresikerülnek, és csak arra volna szükséged, hogy valaki átöleljen?
Ez mindannyiunkkal előfordul, így most leírok 3 dolgot, ami segít abban, hogy megöleld magadat ezeken a „félresikerült” napokon:
- Vedd észre, hogy nem vagy rossz, csak más vagy, mint a többiek
Egyedi példány vagy. Egyediséged, különbséged ajándék.
De ezt nem mindig érzed így.
Olyan gyakran fordul elő, hogy pontosan különbözőségednek ez az ajándéka bizonytalanít el, és mintha azért sikerülnének félre a dolgok. Na mit gondolsz? Nem hibázol/nem vagy rossz.
Eléggé tudatában vagy ennek? Kérdezz így: „Csak annak vagyok tudatában, ami a körülöttem lévőkkel történik?”
Ne felejtsd el: nem hibázol/vagy rossz azért, mert különbözöl tőlük. Nem vagy hibás azért, mert ennek tudatában vagy, és rendben van, hogy néha arra van szükséged, hogy átöleljenek.
Mi van akkor, ha mindaz, amit magadról „hibásnak/rossznak” tartasz, olyasvalami, ami valójában erősebbé tett téged, mint amilyennek valaha is merted látni magadat?
- Te magad és különbözőséged rendkívüli ajándék a világ számára
Mi vagy valójában, ami ajándék a világ és az emberek számára, és amiről még mindig azt gondolod, hogy annyira más, hogy bizonyára rossz/helytelen?
Olyan sokszor fektetünk olyan sok időt és energiát abba, hogy beilljünk a többiek közé, és ne váljunk ki közülük másságunkkal, hogy érdekes lehet bevallani különbözőségünket.
Hagyjuk békén különbözőségünket, és tekintsük ajándéknak!
Sőt: különbözőséged tesz egyedülállóvá, és egyedülállóságod rendkívüli ajándék a világ számára, ha hajlandó vagy elismerni azt az ajándékot, ami a te különbözőséged.
- Mi az, amit nem ismersz el magadról?
Előfordul, hogy igazán azt szeretnéd: valaki elismerjen valamit, amit csináltál vagy elértél? Amikor úgy tűnik, senki nem látja, mivel járultál hozzá valamihez, vagy senki nem ismer el téged azért, amit teremtesz, a világ nagyon magányosnak tűnhet.
A baj csak az: ha külső jóváhagyást keresel, azt, hogy mások vegyék észre és értékeljék mindazt, ami vagy és amit csinálsz…
… akkor az az elismerés, ami valójában hiányzik neked, az a saját magadtól jövő elismerés.
Ha te nem értékeled és ismered el, milyen tehetséges vagy, és mindazt, amit csinálsz, akkor nem vagy képes meghallani, vagy befogadni még akkor sem, ha körülötted mindenki téged dicsér is.
Mi van akkor, ha itt és most elismered saját magadat?
Köszönettel,
Dain Heer