Elismernéd az élet játékosságát?
Milyen lenne az életed, ha nem ragaszkodnál ahhoz, ami nem tesz boldoggá? Mi lenne, ha beindulna az a változás, fejlődés amit vársz?
Leengedted a falaidat? Hajlandó vagy sebezhetővé válni? Mi lenne, ha tudnád, hogy merre tartasz?
Milyen lenne elfogadni azt, hogy az élet azért van előttünk, hogy játsszunk vele, hogy, kibontsuk, hogy megismerjük, hogy élvezzük?
Milyen lenne ezzel a mosollyal az arcodon elindulni egy új élet felé? Milyen lehetne az életed, ha nem hinnéd el, hogy a legjobb tanulók kapják a legnehezebb leckéket? Milyen lenne ragyogni mindennap mint a Nap? Milyen lenne figyelmet, törődést kapni?
Milyen lehetne, ha nem az lenne a kérdés, hogy letértél e az utadról? Tudd, ha elindultál a változás útján, bizony már jó úton jársz.
Milyen lehetne nyitottan kérni, biztosan tudva, hogy megkapod? Milyen lehetne úgy kérni, hogy tudod megérkezik? Milyen lenne boldog mosollyal, nyitottan fogadni a csodát?
Milyen lenne, ha hinnél magadban nem félve a zuhanástól? Milyen lenne, ha nem a környezetet, körülményeket hibáztatva, – beragasztva magunkat -, élni?
Biztatlak rá, hogy kérdezz! Mit szeretnék, milyen legyen az életem? – kérdezd legalább 30 napig minden nap.
Írta: Füle Katalin
