Azon tűnődtem, hogy mennyire egyszerű lenne az örömöt, könnyedséget választani és mégsem tesszük. Tovább tűnődtem, hogy milyen nézőpontok kapcsolódnak az örömhöz, könnyedséghez, jókedvhez. Lavinaszerűen özönlöttek a gondolatok, hogy hányszor hallottuk gyerekkorunkban mikor önfeledten játszottunk, kacagtunk, hogy a jókedvnek bizony sírás lesz a vége! Múlt héten kedves szomszédom mikor a napsütésnek örültem, megjegyezte, hogy ne örüljek annyira, mert meglesz még ennek a böjtje…Aztán….az nevet aki, utoljára nevet, nyugtával dicsérd a napot, az örömbe üröm is vegyül, nincsen rózsa tövis nélkül, de öröm sincs bánat nélkül, pénteki öröm, vasárnapi üröm, öröm nyomán jár a szomorúság és sorolhatnánk a végtelenségig….
MINDEN bevett, elhitt nézőpontot, amivel leállítottad az örömöt, könnyedséget, jókedvet, ragyogást az életedben akárhány évesen is hajlandó lennél elpusztítani és nem teremtetté tenni? Mindent, ami ez poc, pod!
És mi az a választás, amit most meghozhatok, ami azonnali örömet, könnyedséget hoz az életembe?
Forrás: Ádám Anna