“Amikor most a lélekről beszélek, valami mást értek rajta, mint azt, amit általában léleknek nevezünk. Nem olyasmire gondolok, ami a miénk, amivel rendelkezünk. Ez a lélek közösségként köt össze bennünket, mégpedig egyre nagyobb körökben. Ilyen körök a testrészeink, a családtagjaink, a nemzetségünk és a népünk tagja, s ezen felül vannak további körök is, amelyekben egyfajta közösségi princípium működik.
Ez terel bennünket abba az irányba, hogy oldjuk fel az ellentéteket, miközben megbízunk ebben a mozgásban úgy, hogy végül elmosódnak az önmagunkat másoktól elválasztó határok.
Tehát valami összeköt bennünket egy közös tudattal és látom, hogy egy közös cél felé vezet. Ezt a mélyebb réteget nevezem a nagy léleknek.”
(Bert Hellinger)
