„A szellemtani ismeretek azt mondják, a lélek oda születik, ahol megfelelőnek találja tanulási folyamatához a feltételeket.
Vagyis
ha önzetlenséget kell megtanulnia, akkor önző szülőt keres,
ha a bizalmat, akkor féltékenyt,
ha a megbocsátást, akkor egy folyton hibázót. És így tovább.
Az élet adta nehézségek a beavató stációink. Ha szeretettel el tudod fogadni szüleid milyenségét, ballépéseit, hibázásait, és felül tudsz emelkedni rajtuk azzal a tudattal, hogy mindez érted van, te akartad, szükséged van ezekre a helyzetekre, hogy értelmét vedd, mázsás kövek gördülhetnek le a lelkedről….
A legördülés azonban nem elég a fejlődéshez, mondod: tudni szeretnéd, hogyan is lásd magad ebben a viszonyrendszerben.
- Milyen feladatokkal küzdöttek elődeid, leginkább szüleid?
- S milyen nehézségeid vannak neked ebben a pillanatban?
- Találsz-e összefüggéseket?
- Követed-e vajon a nyomukat, eljátszod-e ugyanazokat a játszmákat?
- Felismered-e, mennyire nem tettél hozzá semmit hagyatékukhoz, csak másolsz, ahelyett, hogy felfedeznéd a szüleid és saját sorsod közötti hasonlóságot?
- Nekem is így kell tennem?
- Van módom a változtatásra? (…)
Minden kapcsolatrendszer, mely kötődik életedhez, komoly tanítást hordoz, értékeld így ezeket.
Fedezd fel, mit kell módosítanod ahhoz, hogy szüleid döntéseit ne másold be saját életedbe.”
Forrás: Élet, halál, karma, Berente Ági könyvéből
