„Amikor egy férfi és egy nő találkozik, a férfi egyszerre rádöbben, hogy valami hiányzik neki, és a nő is tudja már, hogy neki szintén hiányzik valami. Végtére is, mi a férfi nő nélkül?
A férfit a nő teszi férfivá, a nőt a férfi nővé. Amikor kapcsolatra lépnek, mindketten megkapják azt, ami hiányzott.
A férfi a nőt, a nő a férfit.
Annak az elismerése, hogy a másik – a férfinak a nő, a nőnek a férfi – hiányzik, alázatot jelent. Ez nem könnyű.
A saját korlátait fogadja el ilyenkor mindenki.
……….
A párkapcsolat azonban akkor sikeres, ha mindketten – a férfi is és a nő is – beismerik, hogy hiányzik a másik, hogy szükségük van a másikra a tökéletesedésük érdekében. Akkor lesznek teljesek és egészek, ha kölcsönösen megajándékozzák egymást azzal, ami a másiknak hiányzik.”
(Bert Hellinger)
