„A családállítás azon a tapasztalaton alapul, hogy mindannyian össze vagyunk kötve szűkebb és kiterjedt családunk tagjaival. Mintha lenne egy rejtett információs háló, ami minden családtagról minden információt tartalmaz. A háló működésének sajátja, hogy ha valakinek nehéz sors jutott, akkor azt egy később született családtag megismétli.
Így könnyen előfordulhat, hogy nem azért tűnik meddőnek valaki, mert arra van egy saját oka, hanem azért, mert az egyik felmenőjétől elvette a sors a gyerekszülés lehetőségét, és ő – anélkül, hogy erről a történetről tudna – szolidaritást vállal vele. „Ha neked nem lehetett, nekem sem lesz, osztozom a veszteségedben” – mondja többnyire tudattalanul a lelkében.
Olyan is van, hogy az illető családjában generációkkal előbb meghalt valaki gyerekszülésben vagy elvesztette a gyerekét, és ő erről nem tud. Mégis ott van benne mindennek a lenyomata, és ezzel a rejtett tudással a lelkében az alakul ki benne, hogy „ha a gyerekszülés az életem végét jelenti, akkor én inkább maradok gyerek nélkül”, vagy „ha nincs gyerekem, akkor halott gyerekem sincs”.
Ezeket a tudattalan fogadalmakat és téziseket deríti fel többek között a családállítás, ugyanis kényszerítő erővel irányítják az ember életét, méghozzá oly módon, hogy maga sem érti, miért úgy alakul a sorsa, ahogyan ő nem szeretné.”
Angster Mária: Babatörténetek – Átvett sorsok és saját múltunk a baba útjában